Hogyan lett egy kóbor macskából gyógyító

házi cica?

A fagyhaláltól mentettünk meg egy kóbor macskát!

Hazánkban a kóbor macskák elszaporodását az emberi gondatlanság okozza! Sokan nincsenek tisztában a felelős állattartási szokásokkal! A világra jött cicákat nem gondozzák, gyakran elkergetik, bántják őket. A kidobott állatok kóborolnak és a hideg téli éjszakákat kint töltik a szabadban. A zord időjárásban melegebb zugot keresnek, ahol összegombolyodva próbálják átvészelni az éjszakákat.
A táplálékhiány következtében a túlélésért harcolnak, ezért mindent megesznek, amit csak találnak. A házak körül lévő kukákban, az utcákon, a mezőkön keresik táplálékukat. Sokszor vadásznak egérre és patkányra, melynek számos veszélyforrása van, hiszen nem ritka a mérgezett állat, amely a cicák számára végzetes falat lehet.

A cicák kedves lények és nagyon hálásak tudnak lenni, a gondoskodásért, a finom falatokért, a simogatásért, a puha fekhelyért! A köszönet a dörgölődzés és a hangos dorombolás, amely egy „muzsika” az emberi fül számára.

Mi is az a dorombolás?

A cicagazdinak nincs is jobb érzés, mint amikor a tappancsok dagasztanak és a kis szőrmók hangos dorombolásba kezd.
Nagyon kíváncsi voltam ezért arra, hogy miképpen jön létre ez a fantasztikus dolog, Elkezdtem kutatni az írásokat, megnéztem a rendelkezésre álló kutatásokat, hogy valójában hogyan képes a macska a dorombolásra?

A Wikipédia szerit „A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük.”

A megfigyelések azt igazolták, hogy a dorombolás egy rezgés, 20-140 Hz közötti rezgésszámú, amely elsősorban az állatvilágban az anyacica és a kölykei közötti párbeszédet jelenti. A macskák dorombolását leginkább az örömhöz, a jó érzéshez társítjuk.
Kutatások igazolják, hogy de a cicák olykor fájdalom érzése alatt is dorombolnak (például ellés vagy fialás közben). Ez azért alakulhatott ki így, mert a dorombolás segítségével a macska képes megnyugtatni magát, így valószínűleg ezért dorombol abban az esetben is, ha fájdalmai vannak.
A rezgés az állatok csontján kívül az ízületek és sebek gyógyulását elősegíti, ráadásul csökkenti a cica fájdalmait is.

Hallottál arról, hogy a macska dorombolása gyógyító hatással van az emberre?

Egyes feltételezések szerint a dorombolás „biomechanikus” gyógyító mechanizmus.
A dorombolás az emberi szervezetre is fizikai, lelki hatással bír: csökkenti a stresszt, a nehézlégzést, a depressziós tüneteket, megnyugtatja feszült idegeinket, a magas vérnyomást képes normalizálni, majd szinten tartani. Sokkal hamarabb gyógyulnak a törött csontok, amennyiben a szervezetet 25-50 Hz közötti vibráció éri. Ezt magam is tapasztaltam, hiszen a fájó kezemet érő doromboló rezgés következtében megszűntek a fájdalmaim!
A doromboló vibráció segít a fertőzések és gyulladásos folyamatok leküzdésében, a lágyrészek betegségeinek, az izmok és a szalagok gyógyulásában.

És ez nem minden! A kutatások igazolták, hogy a dorombolás képes a szívrohamok esélyét is csökkenteni és az Alzheimer-kóros betegeknél pedig javulást hoz a cirmos-cicák társasága.
Számos terápiában találkozhatunk velük, pl. az idősotthonokban gyógyírként hatnak a magányos, beteg emberekre.

Mit mondanak erről az orvosi feljegyzések?

Az orvosi feljegyzések számos esetben igazolják a dorombolás gyógyító hatásait. Bár még a kutatások tovább folynak, azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy egy 1976-os orvosi feljegyzés szerint a macskák sokkal gyorsabban gyógyulnak fel a magasból való leesés során szerzett sérüléseikből. Több, mint 100 esetből a zuhanások átlagos magassága 5,5 emelet volt és a macskák nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek el, azonban 90%-a túlélte azt. Sőt, a 45 emelet magasságból lezuhant cica is túlélte a zuhanást!
Kutatások szerint a házi macskákon elvégzett operációk esetén kevésbé alakulnak ki komplikációk, mint pl. négylábú társaiknál, a kutyáknál. Dr. Clinton Rubin és munkatársai 1996-ban azt találták, hogy a kis erősségű, 20-50 Hz közötti frekvencia növelte a vastag bordák csontsűrűségét a baromfiknál. 1999-ben M. Falempin és S.F. In-Albon felfedezte, hogy 120 Hz-es mechanikus vibráció csökkentette az ínsorvadást.
Egy másik kutatásban az 50-150 Hz közötti vibráció az esetek 82%-ában csökkentette a páciensek fájdalomérzetét, akik akut vagy krónikus eredetű fájdalomban szenvedtek.
Mivel a kutatások még tartanak, és a hipotézis még nincs bizonyítva (kivéve a hivatkozott kutatásokat és a macska dorombolásának gyakoriságát), nem tekinthető állatorvosi vagy orvosi tanácsnak.

Hogyan kezdődött a kalandom, egy éhes, reszkető kóborló macskával?

Egy novemberi szeles, hideg késő délutánon az ajtóban fagyoskodva egy vöröses-fehér színű macska keservesen nyávogott. Olyan 5 hónapos lehetett. Alig volt még rajta szőrmebunda, ezért nagyon fázott, kaparta az erkélyajtót, befogadást kért. Különös, barnás-vöröses szemeivel könyörgően nézett az ajtó üvegen keresztül ránk. Nagyon sajnáltuk, de sajnos nem engedhettük be, mert a házban már van egy hatalmas szürke kandúr uraság, aki más bundást nem tűr meg maga mellett.

Az állatszerető szív ilyenkor majd megszakad, nem maradhat kint a csontig hatoló szélben ez a vörös a szőrgombolyag!

Aki szereti az állatokat, azoknak a szíve rögtön azt sugallja, hogy minél előbb meleg helyre kell vinni, megetetni, simogatni és szeretgetni kell, hogy érezze a kóbor állat, – biztonságos környezetre lelt.
A szomszédoknál történő gyors kutakodás nem vezetett eredményre: a macska ismeretlen a környéken, most látták itt először. Most mi legyen? Késő este van, az állatmenhelyek már zárva vannak. Nagyon aggódtunk, hogy mi lesz vele éjszaka, amikor csontig hatoló hideg szél fújt odakint.

A macska ház építése jó ötlet!

Előkerült egy vastag doboz, meleg, puha takaró, mellyel kibéleltük a doboz belsejét úgy, hogy csak a macska férjen be rajta. A ház teraszán, egy szélvédett sarokban kerestünk neki helyet. Ezután jöhettek a finom falatok! Meleg, bárányragu macskaeledel és finom meleg cicatej.
A kóbor állat dörgölődző mozgással megköszönte a finom eledelt és félénken falatozni kezdett! Egy szemet sem hagyott, még a tányérokat is kinyalta!
Egy kis simizés és bátorítás után betettük a dobozba, hogy pihenje ki a fáradalmakat. A ház lakói, közöttük könnyes kis szemecskék, simogatva mondtak neki jó éjszakát. A macska hangos dorombolása jelezte számunkra, hogy jól érzi magát és ezzel köszönt Ő is jó éjszakát!

Mikor lesz már reggel?

Nagyon hosszú volt az éjszaka, igazán pihenni senki sem tudott. A gondolatok mindig a fagyos tappancsokon jártak, vajon ott lesz-e még reggel a cica? Vajon átvészeli-e az éjszakát?
Többször kimentünk megnézni, hogy ott van-e a házikó dobozában a kis jövevény. Megnyugodtunk, amikor láttuk az összekuporodott testét és a fülcimpáját. Ugyan hová is mehetett volna szegény?
Kora reggel első dolgunk volt, hogy megnézzük a kis jövevényt. A doboz azonban üres volt! A macska sehol! Aggódtunk, de mégis megnyugodtunk, hogy átvészelte az éjszakát, és tovább állt. Szomorúak is voltunk, hogy mi lesz vele ezután.

Még végig se gondoltuk, de kintről ismét nyávogás hallatszott!

A kis vándor visszatért és enni kért. Most mi legyen? Rövid tanakodás után kérleltek, hogy fogadjam be a kóbor macskát, Tétováztam, hiszen alig néhány hónapja vesztettem el Milli hófehér cicám, aki súlyos betegség miatt távozott a cicamenyországba. Az elvesztése nagyon megviselt, ezért nem szerettem volna többet cicát. Sok idő nem volt a gondolkodásra, mivel mindenkinek mennie kellett a dolgára.
Délután hazaérve sehol sem láttuk a kis vörös cicát. Gondoltuk, hogy biztos tovább ment, hátha valaki megsajnálja és befogadja őt.

A kis kóbor macska azonban elbújt a kertben, s a tuják tövében keresett menedéket. Hívogatni kezdtük, és a „cic-cic” hívásra már szaladt is, kérve ismét a bebocsátást a meleg helyre. A többiek kérdően néztek rám. Nos Mama, mi legyen?

Bizony a megesett a szívem a cicuson, nem szerettem volna, ha az állatnak a következő éjjel is a hidegen kell kint kell éjszakáznia.
Megbeszéltük, hogy előbb elvisszük az állatorvoshoz és megvizsgáltatjuk, hogy milyen egészségügyi állapotban van a cicus. Így is történt. Szerencsére a doktornő mindent rendben talált. Megkapta az első állatgyógyászati szereket is, féreghajtó, bolhaírtó…stb. Most már befogadhatjuk. Egyről azonban elfelejtkeztünk, hogy mit fog hozzá szólni a nagypapi? Nagyon izgultunk mindannyian.

Újra biztonságban!

A szükséges kellékek (finom macskaeledel, hordozó, alomtálca, alom,) megléte után a hazaindultunk. A cirmos a fürdőszobában kapott helyet, mert a doktornő szerint három napig megfigyelés alatt kell tartani. Megtisztogattuk egy kicsit, megetettük, cirógattuk és vártunk. Vártuk haza a papát a munkából.

Megjött a Nagypapi!

Kiabálta pici unokám, aki szintén imádja a cicákat! Vajon mit fog szólni a kis jövevényhez?
Ő azonban már gyanított valamit, mert árulkodó nyomokat hagytunk asz udvaron. (A nagy izgalmunkban, az alomtárcából sikerült kiöntenünk az almot, amit sajnos nem tudtunk teljesen feltakarítani.)
A házba érve, amikor meglátott bennünket, már mondta is: Gondoltam, hogy valamit titkoltok, láttam a nyomokat az udvaron! Csak nem egy macska van itt? Ekkor megpillantotta a vörös-tarka cicát, aki szívbe markolóan nézett rá, mintha azt kérdezte volna Tőle: „Ugye maradhatok?”
Bizony mindenkinek könnyes lett a szeme! A bölcs öreg azonban megértette a kérlelést! Odament hozzá és megsimogatta a buksiját! A cicus megérezte bátorítást és hangos dorombolással köszönte meg a simogatást. Mondanom sem kell, nagy kő esett le mindannyiunk szívéről!

Nagyon „büdi” van!

Hosszú volt a három nap a fürdőben. Mégis jó döntés volt, mert a cirmos sűrűn látogatta az alomtálcát. Időközben megtisztogattuk, megtörölgettük, de sajnos a vándorúton felszedett kellemetlen szúrós szagokat nem tudtuk megszüntetni. Bár tudjuk, hogy a macskák utálják a fürdést, nem volt más teendő! Irány a fürdőkád!
A fürdéshez illatos, babasampont alkalmaztunk, hogy vigyázzunk a bőrére. Hát nem volt egyszerű a fürdetés, de sikerült!

Ezután jól bebugyoláltuk, majd meleg takaróba burkoltuk és bevittük a szobába.

Az elégedettségérzés most sem maradt el. Hosszú dorombolás következett, majd „horkolással” egybekötött mély alvás. Eközben találgattuk a nevét is.
Legyen Rozsdi a neve, mint a plüss cicámnak! – Mondta a pici unokám. Én pedig örömmel elfogadtam a névadást.

 

Kóbor macskából házi Gyógyító cica!

Három hónap telt el azóta, de mondanom sem kell, hogy Rozsdi cica nagyon a szívünkhöz nőtt, óvjuk, vigyázzuk, játszunk vele és szeretgetjük. Benti cica lett, mivel már tudjuk, hogy milyen veszélyek fenyegetik őket kint a szabadban. Helyesen tápláljuk, friss levegőre visszük és sétáltatjuk. Ő pedig a szerető gondoskodást nappali és éjszakai gyógyító dorombolással köszöni meg nekünk.

Szerinted, hogy érzi magát nálunk magát Rozsdi cica?

“Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat – nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét – és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.” (Pam Brown)